3 kollégánk, Ádám, Marci és Miki idén úgy döntött igazán nagy próba elé állítják Stevens bringáikat. Beneveztek a KLND által szervezett Balaton Bike Derbyre, hogy megtudjuk le lehet-e tekerni 3 nap alatt 370 kilométert komolyabb technikai probléma nélkül egy Stevens kerékpár nyergében.
Marci
Sziasztok, Marci vagyok! Gyerekkorom óta imádok bringázni meg szerelni – már akkor sem játszottam mással, csak lánccal, kormánnyal meg csavarhúzóval. Az első országútimat apukámmal raktuk össze egy dobozból, amiben egy orosz bicikli lapult – használtan kaptuk, alkatrészekre szedve. Ekkor találkoztam először a koskormánnyal, és… na, ott el is dőlt a sorsom. Azóta is a bringák bűvöletében élek, mostanában pedig teljesen a gravel világában találtam otthonra. Tizenévesen már magamnak szereltem a bringákat. Az első kerékfűzésem konkrétan egy ötórás agytorna volt – nem tudtam pontosan, mit csinálok, csak lemásoltam egy másik kereket. Az eredmény? Működött! És nem is akármeddig – évekig hűségesen szolgált. Kipróbáltam mindent: dirt jump, trial, amit lehetett, az mind jöhetett. Az egyetem alatt se bírtam ki: építettem magamnak egy acélvázas, egysebességes bringát, olcsón, de stílusosan. Tudatosan olyan helyen kezdtem el dolgozni, ahol bringákkal foglalkozhatok – és szerencsére azóta is azzal töltöm a napjaimat, amit igazán szeretek. Itt ismertem meg a Stevens bringákat – és bevallom, első tekerésre szerelem volt. A minőség, a részletek, az érzés, amit adnak… máig lenyűgöz. Azóta BBB Cycling kiegészítőkkel és ABUS sisakban tolom, ahogy kell. Most pedig egy hatalmas kalandra készülök: jön a Balaton Bike Derby, életem eddigi legnagyobb kihívása! Izgatott vagyok, kicsit izgulok is, de főleg: örülök, hogy ott lehetek. Viszem magammal a szenvedélyem, a tapasztalataimat, a Stevensemet meg egy jó adag lelkesedést – és remélem, sikerül majd átadni valamit ebből nektek is, akár egy posztban, akár a bringa nyergéből. Ha követtek, jöttök velem ezen az úton, már nem egyedül tekerek – és ez elég menő érzés. Találkozunk a nyergen!
Miki
Sziasztok, Miki vagyok! Nem lesz nehéz kitalálni, hogy engem is a bringázás szeretete hozott ide. Vidéken nőttem fel, így a kerékpározás mindig is evidens volt számomra. Az a szabadság amit már kisgyerekként adott, szinte semmi máshoz nem hasonlítható az életben. Tizen éves koromban kezdett igazán komolyra fordulni a szerelem amikor bmx-ezni kezdtem. Nem mondhatni, hogy sikeres voltam benne, de lelkes annál inkább! A bringáimat mindig is magamnak szereltem, de ez mégnagyobb hangsúlyt kapott a bmx-es időszakban. Huszon 1-2 éves lehettem amikor berobbant a fixi őrület. Na itt jött az első saját építés, amit az utolsó csavarig én raktam össze, nagyrészt netes fórumokon gyűjtött tudásból. Ezt a bringát 1-2 évig stabilan használtam is, majd Londonba költöztem. A bringa viszont maradt itthon. Kint sem voltam sokáig kerékpár nélkül. Az első hónap végén vettem egy bringát és belevetettem magam a nagyvárosi közlekedésbe. Itt már éreztem, hogy a bringázás mindig része lesz életemnek, nem csak hobbi vagy sport, de közösség szempontjából is. Azóta dolgoztam pár kerékpáros cégnél és kipróbáltam magam több területen is, mind szakmailag, mind bringán. Így kerültem ide pár hónapja és a srácok rögtön a Derbyn indulás ötletével fogadtak. Azonnal tudtam, hogy részt akarok venni ebben a kihagyhatatlan kalandban! Remek lehetőségnek érzem az eseményt, hogy elsőkézből tapasztaljam meg valójában mennyire magas minőségűek és megbízhatóak a Stevens kerékpárok. Augusztus 29.-én kiderül! Rag'meg!
Ádám
Ádám vagyok és én a két sráctól eltérően nem gyerekkorom óta vagyok a bringázás szerelmese. A sport mindig fontos volt az életemben és az hogy sok időt töltsek a szabadban. Igazából komolyabban a versenysport utáni időszakban 25 éves koromtól kezdtem többet nyeregben lenni. Leginkább három dolog miatt szeretek tekerni: egyrészt egészségesen összekötni a kellemeset a hasznossal, a bringára úgy tekintek mint a legmodern idők legfőbb közlekedési eszközére, mert a városi közlekedés legegészségesebb és gyorsabb eleme: nem kell a dugóban várnod, hanem megteheted a munkahelyi utadat egész évben egy bringával és így nyilván távtól függően a sportra szánt időd (egy része) is megvan. Másrészt a szabadban szeretek lenni, felfedezni új utakat (főleg, ha nincsenek burkolva), szeretem azt ha nem mindig nekem kell keresni az utat, hanem van egy kijelölt track vagy táblázott túraút, amelyen menni tudok és élvezni a tekerést , az erdőt , a hegyeket. Nálunk a családi nyaralás is minden évben legalább 2 hét az családi bringatúra, ahol Európa különböző helyein egy hosszabb útvonalat teszünk meg gyerekekkel. Szeretem, hogy nincs rohanás, csak a cél, hogy estére el kell érnünk a következő szállást. A gyerekekkel tudunk ilyenkor sokat beszélgetni, játszani, este pedig mindenki kellemesen fáradt, vacsora után nem kell senkit altatni. Egy évben egyszer pedig a feleségemmel ketten, mindig elmegyünk a hegyekbe is pár napra e-MTB túrára, ahol kb ugyanez a program, csak nagyobb szintekkel. Itt nagyon élvezem, hogy súlytól, fizikai állapottól függetlenül az e-bike-kal együtt tudunk menni és aki volt már ilyenen az tudja, hogy sport értéke bizony van a dolognak, ugyanakkor elektromos rásegítés nélkül vagy nem élveznénk a túrát, vagy nem tudnánk együtt menni. Harmadrészt a sport fontos része az életemnek, ha egy héten valamilyen okból nincs elég időm erre , akkor nem is érzem jól magam. Igazából sokat futok, mert rövid idő alatt talán az a leghatékonyabb módszer komolyan fárasztani magam, de ha több időm van mindig a kerékpárt választom az edzéshez. Leginkább a gravel-es terepeket keresem mostanában, mert kiváncsi vagyok egy ilyen bringa kényelmére, határaira ilyen körülmények között, de azt hiszem ez a Derbin biztosan kiderül. Kiváncsi vagyok a különböző geometriák közti különbségekre, arra, hogy tudunk-e majd mindhárman nevetve együtt menni és hogy nekem elég-e tényleg ha csak egy töltőt és kulacsot hozok, mert a Marci hoz úgy is mindent duplán 🙂
"A Balaton környéke mindig gyönyörű, de most egészen új oldaláról ismerheted meg! Ez a gravel túra olyan helyekre vezet el, ahová a hagyományos bringaút nem visz – csodás panorámák, eldugott erdei ösvények és gyönyörű szőlőültetvények várnak rád. Garantáltan más szemmel nézel majd a Balatonra, és olyan helyeket fedezhetsz fel, amikről nem is gondoltad, hogy léteznek. Itt az idő, hogy újra felfedezd a Balatont, úgy, ahogy még sosem láttad!"
Táv: 370 km
Szintemelkedés: 3 750 m
